Balázs vagyok, a Bianca tulaja. Az első vitorláskalandomat állítólag 3 hónapos koromban éltem át szüleimmel, bár erre sajnos már egyáltalán nem emlékszem. Viszont itt már valami biztosan elkezdődött. Apukám hobbija volt a vitorlázás, így vele később néhány alkalommal a Balatonon vitorláztunk. Majd eltelt sok-sok év, és az érettségi után két évvel egy barátommal újra hajóra szálltam, két-három napig keresztül-kasul jártuk a Balatont. Valójában ekkor tetszett meg komolyabban a hajózás, illetve a vitorlázás. Tetszett, hogy a hajón lehet aludni, hogy nem vagyunk helyhez kötve, bárhová mehetünk, mert mindenhol velünk van a "házunk".

Sajnos akkoriban - a rendszerváltás környékén - nem volt anyagi lehetőségem erre a hobbyra, így legközelebb csak 1996-ban és 1997-ben nyílt módom arra, hogy barátaimmal az Adrián vitorlázzunk. Ezek a kalandok már nagyon mély nyomokat hagytak bennem, de akkor elhessegettem a gondolatát is annak, hogy valaha saját hajóm legyen. Következett a családalapítás, a hitelfelvétel, a lakás- majd házvásárlás, így mindig más került a fókuszba, a hajózást hátrébb kellett sorolnom a fontossági sorrendben. Balatoni vagy tengerparti nyaralásaim során azonban mindig kedvenc időtöltésem volt a helyi kikötőket járni, a hajókat nézegetni, beleélni magam, hogy milyen érzés is lehet egy saját vitorláson nekivágni a végtelen tengernek. Nagyon irigyeltem a hajósokat, akik a cockpitben üldögéltek egy pohár itallal a kezükben, vagy vidáman nevetgélve mesélték történeteiket. Ekkor már kezdtem sejteni, hogy idővel meg kell szereznem a hajóvezetői papírokat, és vennem kell majd egy kisebb méretű vitorlást, mert lehetetlen, hogy csak annyi közöm legyen a tengerhez, hogy évente egyszer ott nyaraljak. Anyagi lehetőségeim azonban még ekkor sem voltak adottak, legfeljebb egy olyan kicsi hajót tudtam volna vásárolni, ami megalkuvásnak is nevetséges. Így tehát tovább dédelgettem az álmomat, vártam és ábrándoztam. A hajóbérlés valahogy sosem hozott lázba, és felettébb drága is volt.

Azt mondják, hogyha valamit - amire vágyunk - nagyon erősen elképzelünk, az előbb vagy utóbb valóra válik. 2021-ben anyagi lehetőségeim is megengedték már, hogy komolyabban foglalkozni kezdjek titkos álmaim megvalósításával. Számomra is meglepő módon elém került egy hirdetés az interneten egy olyan hajóról, amit elképzeltem. Előzőleg egy ilyen vitorlást (Gib Sea 372) már megnéztem belülről Görögországban, de túl sokat kértek érte. Ennél azonban úgy tűnt, hogy megfelelő az ár/érték arány, mivel nagyságrendekkel jobb állapotban volt, mint a korábbi. Ráadásul, mint mondtam, pontosan ilyet kerestem heteken át, így aztán leutaztam Horvátországba, hogy élőben is megnézzem. Majd vettem egy vagy két nagy lélegzetet, és megvásároltam életem első hajóját - Biancát (ha a régebben vásárolt gumicsónakokat nem számítom ide).

Mindeközben már túl voltam a hajóvezetői tanfolyam elméleti és gyakorlati részén, manőver tréningeken, és Horvátországban letettem a tengeri "C" típusú kishajóvezetői vizsgát, amivel elméletileg bárhová hajózhatok korlátozás nélkül egy maximum 30 bruttó regisztertonnás hajóval. Ha megszerezném még a rádiós vizsgát is, akkor az Atlanti-óceánon is átkelhetnék (de ezt nem tervezem). Mivel a Földközi-tengeren szeretnék hajózni a jövőben is, igazából nem zavar ez a korlát. A hajóvezetői tanfolyamon rádióhasználati fejezetek is voltak, ezek bőven elegendőek a mediterrán tengerekre, illetve bármilyen tengerre, kivéve az óceáni átkelést.

A tengeri skipper "C" vizsgakérdésekről itt olvashatsz bővebben.

2022. nyarán egy 31 napig tartó út során a horvátországi Skradinból indulva, Olaszország keleti partjai mentén, majd Görögországban a Korinthoszi-csatornán keresztül felhajóztunk az Égei-tenger északi részére, Kavala mellé, ahol a Bianca jelenleg is található. Ez egy közel 2000 km-es túra volt, és bár voltak már korábbról hajós tapasztalataim, azért átéltünk nehezebb órákat is, amikor nem volt szabad hibázni. Néhányan óvtak ettől az úttól, mondván, hogy nem vagyok eléggé felkészülve rá. Én azonban folyamatos tanulás után pontosan felmértem a képességeimet és a tudásomat, így biztos voltam abban, hogy meg tudjuk csinálni. Arra is jó volt ez a hosszú út, hogy teljesen kiismerjem Bianca természetét, milyen szélre, milyen hullámra hogyan reagál. A hajó kiválóan bizonyított, megállta a helyét a legkeményebb viharban is, szóval úgy érzem, jól döntöttem, amikor megvásároltam.

2023. tavaszán elkezdjük a tervezett karbantartási munkák egy részét, úgymint a tőkesúly algagátlózása, teak-fa ápolás, apróbb javítások a hajón, stb. Ezután pedig évente 3-4 alkalommal szeretnénk bejárni a környék szigetvilágát és parti részeit. Rengeteg úticélunk van, valószínűleg nem győzzük majd végigjárni őket. Számomra a legkeményebb időszak a novembertől-márciusig tartó 4-5 hónap, mert ilyenkor tétlenségre vagyok kárhoztatva, már ami a hajózást illeti. Alig várom, hogy kitavaszodjon, és lehessen újra menni. Aki vitorlázott már, az tudja, hogy miről beszélek...