A reggelt egy kis kávézóban kezdtük, azután nappali fényben is megnéztük Patitirit, ami továbbra is megőrizte hangulatosságát. Sikerült a kicsi búvárpalackot is feltöltetni, majd dél körül némi vásárlás után kihajóztunk. A terv szerint Peristera szigeten töltöttük a nap hátralévő részét. Peristera 5 tmf-re volt, tehát nem kellett sietnünk. Találtunk is egy hatalmas öblöt, ahol mindössze egy-két hajó volt, így könnyen tudtunk horgonyozni közel a parthoz.

Másnap elindultunk egy közeli hajóroncshoz, ami félig kiemelkedik a vízből. Ott viszont olyan szél volt, és annyira mély volt a víz, hogy így lehetetlen volt megfelelő hosszú láncot leengedni a horgonyzáshoz. Két próbálkozás után feladtuk és elmentünk a közeli Kék-barlanghoz. Amúgy, ezen a környéken egyáltalán nem ritkák a tengeri barlangok, vagyis ahol a barlang bejárata a víz felett van, és csónakkal lehet bemenni. Ez az egyik legnagyobb ilyen barlang, ami Alonissos meredek, sziklás partján van, szemben Peristerával. A mélység és a szél miatt itt sem tudtunk horgonyozni, ezért a legénység pár tagja beúszott vagy beevezett, már nem emlékszem. Addig én köröztem a hajóval, aztán cseréltünk. Tényleg hatalmas barlang volt, életemben nem úsztam még ekkorában.

Estére értünk Steni Vala-ba, ahol mindössze néhány ház jelenti a falut, egy aranyos kis kikötővel. Be sem fértünk már, hanem kívül horgonyoztunk. Másnap reggel visszahúztunk Patitiribe, mert az akkumulátorok kezdték megadni magukat, töltenünk kellett. Rájöttem, hogy a három akkuból kettő már nem működik, ezért egy helyi autószervízben vásároltam két újat. Ezeket vállon cipeltük be kb.1 km-ről a 40 fokban, de legalább megvoltak. Nyomban beszereltük őket és helyreállt a rend. Ezután rögtön elindultunk Alonissos keleti vége felé, mert egy ottani öbölben (Malapagra beachen) akartunk éjszakázni. Sikeresen el is foglaltuk, a parthoz kötve a hajót két irányból. Még egy esti fürdőzésre is maradt időnk. Reggel már indulni kellett Stavrosba...

Előző este bementünk Skiathosba, hogy hangulatos képeket is tudjunk készíteni. A kikötőben továbbra sem volt hely, így a kijelölt horgonyzóhelyen aludtunk. Másnap kiderült, hogy a dinghy motorja bekrepált, így szervízt kellett keresni. Nagy szerencse, hogy Skiathosban van a Mercury cég egyik központja, így Freddyt beadtuk, hogy javítsák meg. Két napot és 100 EUR-t kértek a javításra, mivel be kellett rendelni egy alkatrészt Athénból, ezért úgy döntöttünk, hogy addig amíg elkészül, megkerüljük Skopelost, és majd legfeljebb evezünk a dinghyvel ha ki akarunk menni a partra. Előtte még megnéztünk néhány repülőgép le- és felszállást a skiathosi reptérnél, kb. 10 m-el a fejünk felett. Ez is felejthetetlen élmény volt.

Már Skopeloson voltunk amikor kiderült hogy három napra módosul a várakozás, így nem kellett sietnünk vissza. Teljesen körbejártuk a szigetet, ami korábban nem is volt betervezve, de egyáltalán nem bántuk meg. Sőt! Skopelos sokkal szebb volt, mint Skiathos, olyan gyönyörű helyeken jártunk, mint talán még soha. Megnéztük a Mamma Mia című film esküvői jelenetének helyszínét is (lásd a fotón).

Végül a 3. napon délben elkészült a motor, ezért visszamentünk érte és némi késedelmet szenvedve végleg elhagytuk Skiathost. Célunk ezután már Skopelos kikerülésével Alonissos szigete volt, ahová este fél 10-kor érkeztünk. Nagyjából az utolsó helyek egyikét sikerült elfoglalni a kikötőben, ami egyébként nagyon hangulatos volt. Nagy szerencsénk volt a kikötöhellyel, mert a part errefelé nem igazán védett az északkeleti széltől. Nehezen tudtunk volna nyugodt körülmények között horgonyozni.

Olyan esti forgatag volt a Patitiriben, amit ritkán lát az ember. Áramot és vizet is tudtunk szerezni 10 EUR-ért, így szinte teljes volt a komfort. Az akkumulárokra is ráfért a töltés, mert azt érzékeltük, hogy valami nem stimmel a generátoros töltéssel. A hosszú nap és meleg ellenére azért még bementünk sétálni egyet a faluba, mert az esti fények, a kivilágítás nagyon szép volt a kikötőben. Éjfél után értünk vissza és hamar nyugovóra tértünk, mert fáradtak voltunk. Én ismét a fedélzeten aludtam, mert akkora volt a hőség, hogy a kabinban megsültem volna.

Idei első utunk a Szporádok-szigetcsoportra vezetett. Barátainkkal együtt hatan indultunk a mai napon. Az előkészületeket kb. 2.5 óra leforgása alatt elvégeztük, így időben vízre tudtuk tenni Biancát. Nea Iraklitsában az egyik szupermarketben bevásároltunk, hogy élelemmel és vízzel ne legyen gondunk a következő 2-3 napban. A tervünk, hogy egyhuzamban lehajózunk a 120 tmf-re lévő szigetcsoporthoz, amilyen gyorsan lehet, hogy utána minél több időnk legyen ott helyben a szigetek közt csellengeni.
Az idő kellemes volt, de csak 5-6 csomós szél fújdogált, így nem sokkal az indulás után motort indítottunk, hogy reggelre már az Mt. Athosnál legyünk. Reggel 7-kor elértük a Chalkidiki-félsziget csúcsánál lévő hegyet, innen még egy 20 órás út várt ránk Skiathosig. Napközben kétszer is megálltunk fürdeni a tenger közepén, hiszen szelünk nem nagyon volt, viszont melegünk annál inkább. Hajóval az egész úton nem találkoztunk, csak Skiathosnál láttunk kis halászhajókat a hajnali órákban, de azok is a part mellett tanyáztak.
Még sötét volt, amikor beértünk Skiathosba, ahol nem volt hely a kikötőben, így a kijelölt horgonyzóhelyen dobtuk ki a horgonyt. Varázslatos helyre érkeztünk. Napközben elhajóztunk egy öbölbe, ahol egy tavernában ebédeltünk, majd este visszajöttünk a városba, ahol a kép is készült.

Mivel ez volt az utolsó napunk a hajónál, igyekeztünk mindennel végezni, ráadásul terveztünk egy kirándulást Kavalába is a végére. Felszereltük a lelakkozott két hátsó padot és nekiláttunk a rendrakásnak. Előtte még felfedeztem, hogy az orrkilépő fája is teljesen ledobta a korábbi lakkréteget, ezért le kellett csiszolnom és utána le kellett lakkoznom alul-felül. Szerencse, hogy észrevettem, mert elkezdte megenni az időjárás. Amint megszáradt az első réteg, gyorsan felvittem egy másodikat is, a harmadikat pedig a legközelebbi alkalommal fogom. Addig is kitart a két réteg.

A hajón való rendrakás tovább tartott, mint gondoltuk, mert úgy kellett mindent eltenni, hogy később emlékezzünk a helyére. Emiatt a korábban elkezdett térképszerű leltárt tovább bővítettük. Miközben módszeresen kinyitogattunk minden fiókot, ládát, egy sor újabb dolgot találtunk a hajón, pl. egy úszó horgonyt, ami arra való, hogy erős szél esetén a vízben kinyitva mint egy ejtőernyőt, fékezze a hajót. De találtunk tartalék LED sort a belső világításhoz, és egy nagy zsák rongyot is, ami szintén hasznos a motorszereléseknél. Amikor mindennel végeztünk, leengedtük az édesvizet a tartályokból és elhagytuk a hajót.

A délután folyamán átruccantunk Kavalába, ami onnan kb. 15 km. Végre meg tudtuk nézni a hegy tetején lévő középkori erődöt, amit szépen helyrehoztak. Ez legutóbb zárva volt, amit akkor nagyon sajnáltunk, mivel elképesztő kilátás nyílik a vártoronyból a városra. Az óvárosi rész továbbra is hangulatos volt, a kikötői kávézók pedig zsúfolásig tele. Ha lesznek utasaink, biztos elhozzuk őket is ide.

Ma a kabinablakok ideiglenes szilikonozásával töltöttem a délelőtt egy részét. Mivel esett az eső éjjel, így jól látszott, hogy hol ázik be még mindig a kabin. Néhány csepp eső volt a bal hátsó kabinban, illetve a kapitányi asztalnál. Miután viszonylag jó idő nézett ki, ezeket az ablakszigeteléseket alaposan lefedtem szilikonnal. A következő esőnél már megszűntek a beázások mindenhol.

Már ősszel észrevettem, hogy a csörlők régóta nem voltak karbantartva. A jobboldalit megcsináltam akkor, de a balhoz nem volt körmöskulcsom, amivel ki tudtam volna nyitni. Otthon vásároltam egy megfelelő méretűt, és ha nehezen is de sikerült kinyitni a tartócsavart WD40 segítségével. Sajnos beigazolódott, hogy súlyosan el van szennyeződve a csörlő belseje, azért volt olyan borzalmas hangja. Vagy két órán keresztül tisztogattam, benzinfürdővel, fogkefével, rongyokkal, mire viszonylag megfelelő állapotba került. Gyakorlatilag - egy kivételével - az összes csapágyat és fogaskereket ki tudtam pucolni és be tudtam zsírozni, de sajnos így is csak 90%-os volt a hatékonyság. Összerakás után ugyan kicsivel halkabb lett ez a csörlő, de még így is rettentő hangos működés közben. Hátravannak még a grósz egysebességes felhúzó csörlői, azokat nyáron majd megcsinálom. Ők sokkal egyszerűbb szerkezetek, mint a kétsebességes csörlő.

Végül még kicserélgettük néhány fender tartókötelét, ugyanis ezek teljesen elrongyolódtak az idők folyamán. Talán három olyan volt, ahol cserélni kellett. Mostanra már egészen jól álltunk a munkálatok azon részével, amit mi magunk terveztünk elvégezni. Holnapra a rendrakás és takarítás maradt.

Stavrosban reggel megvettük az új akkumulátort. A hajóhoz érve a padok lakkozásával kezdtünk, mivel szárazabb idő ígérkezett. Közben kivettem a régi akkut és beszereltem az újat. Mivel szét voltak kapcsolva az akkuk, ki tudtam mérni őket külön-külön, ami azért volt fontos, mert így rögtön kiderült, hogy nem az az akku halt meg, amelyikről feltételeztem, hanem egy másik, ami 2021-ben lett vásárolva. Még szerencse, hogy nem a jobb állapotú régi akksit vittem el a gyűjtőhelyre! Gyorsan újabb szerelés, majd visszakapcsoltam a rendszert.

Nekiálltunk rendet rakni a könyvespolcon, illetve a kapitányi asztal környékén. Rengeteg holmi volt szanaszét, rendszertelenül. A régi adriai térképeket is elpakoltam, hiszen mostanában nem vetődünk arra. Az orrkabin ágyai alatt is rendet raktam, oda kerültek pl. a barkácsgépek. Tapasztalat, hogy képtelenség megjegyezni, mit hová tettünk, ezért egy helyhatározó leltárt készítettünk a tárgyakhoz. Lassan azért kezdett már rend lenni a hajón, a kezdetleges káoszt fokozatosan felszámoltuk.
A cockpit ládákat is kicsit átszerveztem, hogy legyen hely a mentőmellényeknek. Eddig a kabinokban az ágyak alatt voltak, de vészhelyzet esetén nem lehetett őket gyorsan előkapni, ami kimondottan hátrányos. Most úgy helyeztem el őket, hogy villámgyorsan elő lehessen rántani, ha a szükség úgy hozza.

A motornál végül úgy döntöttem, hogy az olajcserét és olajszűrőcserét is megcsinálom. 100 óránként kell elvégezni, és még csak 84-nél jártunk, de nem akartam útközben szenvedni vele valahol a tengeren. Amúgy is már fekete volt az olaj, szóval inkább kicseréltem. Ma kétszer is tudtunk padot lakkozni a jó idő miatt, így holnap már vissza is lehet szerelni őket.

Folytattuk a szőnyegpadlódarabok beszabását a különböző szekrényekbe. Komolyan, úgy nézett ki a hajó belseje, mint egy jobbfajta szabóműhely. Mindenhol szőnyegdarabok, ollók, mérőszalag, kréta, stb. El is kezdtük beragasztgatni a már levágott darabokat. Voltak kétségeim a szőnyegragasztó miatt, de mint kiderült, feleslegesen, mert egészen jól megfogta az anyagot ott is, ahol felülre (a szekrény plafonjára) kellett ragasztani. Gyakorlatilag, így kibéleltük az összes tárolót. Egészen jól néz ki a végeredmény, és őszintén szólva nem gondoltam, hogy ilyen sima ügy lesz. Közben az idő is kezdett jobbra fordulni, és bár mára is írtak esőt, ez csak késő délután következett be. Az interneten kerestünk akkumulátor boltot, és találtunk is Stavrosban megfelelő akksit, hogy lecseréljük a rosszat.
Elkezdtük a kinti munkálatokat is. Le kellett szerelnünk a két nem gyári ülőkát hátul, amiknek teljesen tönkre ment a lakkozása az időjárás miatt. Ezeket le kellett spaklizni, majd fel kellett csiszolni kézzel és géppel, hogy utána három réteg friss lakk kerüljön rá. Mivel ezt csak szárazon lehet végezni, ha szemerkélni kezdett az eső, mindig bepakoltuk a szalonba, hogy ne ázzon meg. Az időjárás nem volt kedvező ezen a héten, igazából jelentősen hátráltatott bennünket.
Ezek után nekiláttam szétszedni a bal hátsó kabint, hogy hozzáférjek a dízeltankhoz, aminek elromlott a szintjelző műszere. Sajnos ezt csak úgy lehet cserélni, hogy a tankot ki kell rángatni a helyéről és ki kell buktatni az utastér felé, hogy ki lehessen csavarozni a rossz pálcát. Számításom szerint maximum 15 liter gázolaj maradhatott benne, amivel még könnyű mozgatni. Nekem azonban meg sem mozdult a tank, mintha be lett volna hegesztve. Kis idő múltán feladtam, mert hátra volt még a hajómotor üzemanyagszűrőinek cseréje, és utána a rendszer légtelenítése. Így inkább ezekkel végeztem röpke két óra alatt, mivel előtte még sosem csináltam ilyet. Video itt található.

Ma sem javult jelentősen az idő, bár kevesebb esőt jósolt az applikáció. Ennek megfelelően délután két alkalommal is beszorultunk a hajóba a csapadék miatt.

Teszteltem az elektromos hálózatot illetve a napelem rendszert, hogy lokalizáljam a hibát. Arra hamar rájöttem, hogy az egyik 100 A/h akkumulátor nagyon gyenge és nem töltődik a három közül. Ezt tehát cserélni kell, mivel amúgy is 7 éves. A napelemből kilép az áram, de a controller dobozba már nem érkezik meg, tehát valószínűleg a napelemből kijövő tápkábel csatlakozó a leggyengébb láncszem. Mindenesetre rendelek egy új controllert is, nem csak a csatlakozót fogom kicserélni.

Teljesen szétpakoltuk a hajó belsejét a matrachuzatok megvarrása miatt, mivel ezt csak ott helyben lehetett elvégezni. Hosszadalmas és aprólékos munka, nehezítve azzal, hogy nincsenek nagy terek a hajóban. Az orrkabin és a két hátulsó kabin huzatait kell kicserélni teljesen újra, amitől a hajó belseje sokkal barátságosabbá válik.
Közben újra eleredt az eső, aminek annyi haszna legalább volt, hogy fel tudtam fedezni és tudtam lokalizálni a beázások pontos helyét. Arra jöttem rá, hogy a legjobb megoldás, ha az összes ablakszigetelést áthúzom sziloplasttal, mert akkor biztosan megakadályozom a további beázást. Ehhez körbe kellett maszkolni az összes ablakot, és utána lehetett szilkonnal körberagasztani a régi szigetelés mentén.
Még egy munka volt mára, ez pedig a korábban megvásárolt kék szőnyegpadló beszabása a szekrények aljába. Ehhez végig kellett mérni az összes tárolót, ami szintén aprólékos és precíz munka volt.

Nem fogadott minket jó idő Görögországban. Annyi eső esett az utóbbi pár napban, mint máskor egész tél alatt. A fotón is látszik, hogy alig tudtuk megközelíteni a hajót a tócsák miatt.

Amint megérkeztünk a reptérről a kikötőbe, felmértük az utóbbi 6 hónap alatt keletkezett hibákat. Sajnos voltak ilyenek, pl. több helyen tapasztaltam beázást, főképpen a kabinablakoknál. Nem volt súlyos egyik sem, de az látszott, hogy előbb-utóbb az összes ablak szigetelést cserélni kell majd. Most csak ideiglenes megoldással, sziloplasti beragasztással tudjuk megelőzni a további beázást, mivel rengeteg egyéb munka van még, amire mindössze egy hetünk van. Azonban sziloplastozáshoz is száraz időre van szükség.

Rögtön az érkezésünkkor kiderült, hogy a villanyszerelő nem fog tudni dolgozni a hajón, mivel holnap elutazik Németországba. Így a szélmérő műszer és a horgonycsörlő javítása, illetve az árbocfény cseréje elmarad, ami jelentős probléma, tekintve, hogy jóval nehezebb így hajózni. Az is kiderült, hogy a tőkesúly felületének javításához nem kedvez az időjárás, mivel kétóránként esik az eső. A levegő nagyon párás, így valószínűleg ledobná a tapaszt meg az alapozót is a fém tőkesúly. Ezek után, kissé elszomorodva láttunk hozzá a többi munkához, hiszen pont a legfontosabb javítások maradtak ki, különböző okok miatt.
Így első nap egy kisebb takarítással kezdtünk, mivel a szél telehordta homokkal a fedélzetet, onnan pedig a cipőinkkel behordtuk a kabinokba. A folyamatosan érkező esők miatt eléggé behatárolódott, hogy mit kezdünk el javítgatni. Szintén ma derült ki, hogy a napelem rendszerünk is elromlott, ugyanis nem tölti az akkumulátorokat. Ez is egy újabb, nem várt probléma, amit meg kell oldani. Nem vagyok nagyon feldobva ennyi negatív hír után.

Elérkezett újra a tavasz és hamarosan mi is útra kelünk a hajóhoz, hogy elvégezzük az ősszel félbehagyott karbanatartási munkákat. Kora tavasszal már elkezdtük a készülődést, hiszen jónéhány dolgot be kellett szereznünk a hajóra. Ezek nagy részét autóval küldtük ki Görögországba, mert szerencsére a tesómnak sok ismerőse jön-megy a két ország között.
Április 18-án pedig mi magunk is elindulunk repülővel és bérelt autóval a helyszínre, Nea Peramosba. Előzőleg már egyeztettem a kikötővel, hogy biztosítsák a tőkesúly algagátlózásához szükséges anyagokat, amiket a saját kis boltjukban lehet megvásárolni. Elkészültek a két hátsó kabin új matrac huzatai is, ezeket is most visszük majd ki, így most már egységes lesz a hajó belső színvilága. Egy görög webshopban rendeltünk egy kék színű szónyegpadlót is, amivel ki fogjuk bélelni a szekrények belső oldalfalait, mert a régi borítás már elöregedett. Így a mostaninál jóval gusztusosabb lesz a szekrények belseje. Az elvégzendő munkák listája:
- tőkesúly rozsdátlanítás, alapozás, tapaszolás, újabb alapozás, algagátlózás
- a belmotor üzemanyagszűrőinek cseréje, a tank szintjelzőjének cseréje
- bútorhuzatok cseréje a kabinokban, párnahuzatok cseréje újakra
- szekrénybelsők felújítása szőnyegpadlóval
- teakfa felületek újabb lekezelése speciális olajjal
- bal oldali csörlő karbantartása, zsírzása
- szélmérő műszer javítása, és az árbocfény cseréje, ha még lesz rá idő (ezt egy szakember végzi majd)
- horgonycsörlő kontakthibájának elhárítása (időnként megmakacsolja magát, általában a legrosszabbkor)
Azt hiszem, egy percet sem fogunk unatkozni...

A csörlőket is szét kellett szerelnem. Mivel ilyesmit sem csináltam még, megnéztem több videót is a Youtubeon arról, hogy hogyan is kell csinálni. Kétsebességes csörlők vannak a hajón, de a kettő nem egyforma márkájú. Az egyiket gond nélkül szétszereltem, kipucoltam és lezsíroztam fogaskerékzsírral. De a másikhoz körmöskulcs kellett volna, ami nem volt nálam, így kénytelen voltam ezt is elhalasztani. Felmértük, hogy mire van még szükség a mostani, őszi munkákhoz. Amit lehetett, azt megvettük Nea Peramosban a dokk üzletében, illetve a helyi, elég jól felszerelt barkácsboltban. Kicsit nehezítette a dolgot, hogy az eladó egy idős néni volt, aki görögül ugyan anyanyelvi szinten beszélt, viszont más nyelven egy szót sem. Így elég nehéz volt elmagyarázni neki, hogy mit akarunk vásárolni. Viszont amikor sikerült megérteni egymást, akkor a boltban tévedhetetlen módon találta és mutatta meg, mit hol találunk.

Ezután is maradt néhány dolog, amihez komolyabb szakbolt kellett volna, pl. a körmöskulcs. Ezért Kavalában meglátogattunk egy yachtüzletet. A boltnak nincs honlapja és amikor odaértünk, éppen zárva volt. Gondoltuk, hogy sétálunk egyet a városban, hátha véget ér a siesta és kinyit újra, de amikor délután 5 felé visszamentünk, ugyanúgy zárva volt. Néhány rozsdamentes csavarra lett volna szükség, meg miegymásra, de ez a vásárlás ezzel meghiúsult. Viszont a város nagyon szép volt, láttunk egy csomó régi épületet és nagyon hangulatos volt a kikötő is. El is döntöttük gyorsan, hogy visszajövünk ide hajóval is.

A körmöskulcsot ezután még legalább öt különböző boltban kerestük, de nem találtunk megfelelő méretűre nyithatót. Ezt végül otthon rendeltem meg, és tavasszal fogom tudni használni.

Amivel mindenképpen foglalkozni kell, az a hajó alja. 2019-ben lett utoljára algagátlózva, tehát esedékes a következő. A korábbi festék egészen jó állapotban maradt fenn a hajótesten, de a tőkesúly gyalázatosan néz ki, így ezt alaposan rendbe kell hozni. Utána pedig a hajótest többi részét is újra kell kenni. Kicsit előre dolgoztam, hogy tavasszal már ne kelljen mindet egyszerre csinálni.

Még otthon vásároltam excenter csiszolót, amit a hajón tartok. Ezzel láttam neki, hogy lecsiszoljam a killt, de előtte spaklival végigmentem, és az összes ráépült tengeri herkentyűt eltávolítottam. Némelyik olyan kemény, cementszerű volt, hogy a szerszám elcsúszott rajta. Miután a nagyját eltávolítottam, rámentem az excenterrel és a maradékot leszedtem, ahol tudtam. Még így is maradtak foltok, különösen ott, ahol a fém korrodálni kezdett és 1-2 mm mély kráterek keletkeztek. Azoknak a kitakarításához nem volt szerszámom, így tavaszra hagytam. Sajnos a rozsdát teljesen el kel távolítani, mielőtt lealapozom és tapaszolni kezdem, különben le fogja dobni a drága algagátlót.

Korábban vettem már részt hajó felújításban, így van némi tapasztalatom benne, bár tapaszolást hajón eddig még nem csináltam, csak autón. Sajnos, ahogy láttam, elég sok epoxi alapú tapasz fog kelleni, ami hasonlóan drága dolog mint az algagátló, viszont muszáj elvégezni ezt a fázist ahhoz, hogy a tőkesúly ne korrodáljon tovább.Kb. 4-5 órán keresztül próbáltam letakarítani a ránőtt tengeri makkokat a killről, miközben a védőruhában és a maszkban iszonyat melegem volt. Októberben itt még javában tart a szezon, a tenger is még 23 fok, szóval nincs éppen hideg. De legalább tavasszal már csak a krátereket kell kipucolni és átcsiszolni az egészet. Utána jöhet az alapozó és a tapasz.

Visszatértünk a hajóhoz, hogy elvégezzük a halaszthatatlan munkákat. Mivel a cockpitben már rettentően el volt hanyagolva, ki volt száradva a teakfa borítás, elsőként azt csiszoltuk végig. Eztán kiszedtem a fugákból a sérült tömítéseket és egy szerszámmal letisztítottam a helyüket. Majd maszkolószalaggal letakartuk a fát, hogy csak a fugák legyenek szabadon, és fekete Tectane452-vel újratöltöttem az összeset, amit kipucoltam. Végül nem is volt elég egy nagy tubus, vennük kellett még egyet, aminek a fele elfogyott. A végeredmény a száradás után látszott igazán, amikor eltávolítottuk a maszkolószalagot. Ahhoz képest, hogy nem csináltam még ezt a fajta munkát, egészen elfogadható lett, annyira, hogy szinte nem is látszik a különbség.

Volt még egy javítás, amit mindenképpen szerettem volna elvégezni. Ez pedig az üzemanyagtank szintjelző cseréje. Az utunk során iszonyatosan idegesítő volt, hogy soha nem tudhattuk, mennyi dízel van még a tankban. Horvátországban ez nem lett volna akkora gond, mert szinte minden kikötőben van benzinkút, azonban a görögöknél másképp van. Itt elvétve vannak kutak, főleg északon, ahol mi vagyunk, ezért számolgatni kell, és ha az ember nem tudja mennyi van még a tankban, akkor megszívhatja. Szóval, ezt a parát szeretném kiiktatni örökre. Tudtam, hogy van egy ilyen hiba a hajón, így vettem meg. Az új szintjelzőt még otthon rendeltem az interneten, de mivel mindig tele volt a tartály, nem tudtam kicserélni. Ehhez majdnem üres tank kell, mert ki kell szerelni a helyéről és oldalra ki kell buktatni, hogy hozzáférjek a szintjelző csavarjaihoz. Mindezt félig fekve, a cockpit alatti kabin ágyában. Nem egy kényelmes munka, ráadásul sosem láttam azelőtt, hogy hogyan néz ki az a rész, de nekiláttam. Hamar rájöttem, hogy hiányos hozzá a szerszámkészletem, így mindent visszaraktam a helyére és tavaszra halasztottam a cserét.

1971 km megtétele után délelőtt 11 órakor megérkeztünk Nea Peramosba, ahol várt minket a szárazdokk. Itt egy daru segítségével kiemelték a hajót és sólyakocsin behúzták a helyére. Már hónapokkal az érkezésünk előtt megbeszéltük a dokk tulajdonosával, hogy itt fogjuk tárolni a hajót huzamosabb ideig. A személyzet nagyon barátságos volt és segítőkész. Itt lehetőségünk van a hajón dolgozni, felkészíteni a téli hónapokra, és az utána jövő vitorlás szerzonra is, de gondolom hogy így van ez minden rendes szárazdokkban. Van víz és villany, van egy kis zuhanyzó és WC, melyek egy konténerben vannak kialakítva. Ja, és van egy kis üzlet, ahol a hajók felújításához, javításához meg lehet vásárolni az alapanyagokat és szerszámokat. Ugyanitt lehet kifizetni a tárolási díjat is, amit 6 havonta kell kiegyenlíteni. Szóval, minden lehetőség adott arra, hogy a kötelező, éves karbantartási munkákat elvégezhessük, és az esetleges hibákat kijavítsuk.

Októberben még egyszer kijövünk a hajóhoz, hogy téliesítsük, illetve elvégezzük a legszükségesebb munkálatokat. Tavasszal pedig elkezdjük a hajótest algamentesítését, először a tőkesúlynál. Ott sajnos elég komoly felületi károkat okozott a korrózió, de szerencsére nincs jele annak hogy repedés lenne a hajótest és a kill között. Így a tőcsavarok biztosan nem korrodálnak. Az árbocfény foglalatát ki kell cserélni és meg kell javítani a széljelzőt, mert nem működik. Az üzemanyag szintjelző is elromlott..

Most tehát mindent lezártunk, a tartályból az édesvizet kieresztettük, nehogy beposhadjon, kitakarítottunk, rendet raktunk, áramtalanítottunk és két hónap múlva visszatérünk a téliesítésre. Bár, ezen a környéken a tél sokkal enyhébb mint otthon. Nem nagyon megy 5 C fok alá a hőmérséklet, de azért néha előfordulhat.